A trauma és a disszociáció gyógyítása EMDR-rel és egoállapot-terápiával

Az első fejezet áttekintést nyújt az EMDR-ről, az egoállapot-terápia modelljeiről, információkat tartalmaz a traumáról és a disszociációról, valamint leírja a szakaszos kezelést. Bemutatja ennek az integratív kezelési megközelítésnek az indokait, nevezetesen azt, hogy a trauma és a disszociáció átalakító kezelésének hatókörét kiterjesszék azokra a populációkra is, akikhez gyakran nem lehet eljutni. A következő fejezetekben a szerzők elmagyarázzák, hogyan kombinálják az egoállapot-terápia, az EMDR és más módszerek – például a sémaközpontú munka, a kollaboratív terápia, a hipnózis és a családterápia – specifikus aspektusait. Megközelítéseik a disszociatív identitászavarral küzdő kliensekre, párokra és a személyiségzavarral diagnosztizáltakra irányulnak. A terapeuták megtanulják, hogyan lehet megbirkózni azokkal a buktatókkal, amelyekkel e komplex klienscsoport mélyreható kezelése során szembesülnek.

A könyvben leírják az egoállapotok azonosítására, elérése és stabilizálására, az egoállapot-konfliktusok megoldására, az önszabályozási és érzelemkezelési készségek fejlesztésére, valamint a kiváltó tényezők és a disszociatív tünetek kezelésére szolgáló technikákat.

Az egoállapot-terápia tehát a valódi többszörös személyiségek integrációjához, valamint az enyhébb disszociációs állapotok – például a neurotikus és viselkedési zavarokban előfordulók – összehangolásához kapcsolódik.

Bár az egoállapot-terapeuták általában hipnózis segítségével izolálják az egyes egoállapotokat, az EMDR által az egyes állapotokra irányított figyelem révén elérhető finom fókuszálás azt mutatja, hogy a formálisan indukált hipnózis nem mindig elengedhetetlen.

Vannak azonban olyan állapotok, amelyek annyira súlyosan disszociáltak, hogy az EMDR önmagában nem tekinthető teljesen biztonságosnak. Ezenkívül egyes kliensek egyáltalán nem reagálnak az EMDR-technikákra. Az egoállapot-technikák számos kliens állapotát hozzáférhetőbbé t, és a kezelést biztonságosabbá tehetik az EMDR-terapeuták számára.

A hipnoterapeuták és a pszichoanalitikusok a betegségek kezelése során a mentális folyamatokra összpontosítanak. Az egoállapot-terápia (hipnózissal vagy anélkül) ezeknek a differenciált személyiségszegmenseknek egymás közötti, az egész személyiséggel való, valamint a külvilággal való interakcióira összpontosít.

Egyelőre még nem dőlt el, hogy az EMDR milyen mértékben fedi át a hipnoterápiát. Dr. Shapiro azzal érvel, hogy az EMDR nem hipnózis, mivel nem jár formális hipnotikus indukcióval. Valóban, az a transzszerű tudatállapot, amelyben az EMDR-kliens gyakran dolgozik, nem azonos a mély hipnózissal, és az EMDR-terapeuták nem alkalmaznak hipnotikus indukciókat.

Ugyanakkor a terapeuta éles megjegyzései, amelyek egyetlen üzenetre összpontosítanak (például „Kövesse az érzést!”, „Mit érez?” vagy „Tartsa meg a képet!”), idővel transzszerű vagy hipnoid állapotot idézhetnek elő. Ez a kérdés további vizsgálatot érdemel.

A hipnoanalitikusok és az egoállapot-terapeuták azt tapasztalják, hogy az EMDR-technikák beépítése a terápiás eszköztárukba javíthatja a terápia hatékonyságát. Számos EMDR-gyakorló pedig jelenleg az egoállapot-terápia és saját eljárásaik integrálásának lehetőségeit vizsgálja.

A bemutatott jelentős esettanulmányok és elemzések elősegítik a terápia fejlesztését. A szerzők elismert és tapasztalt EMDR-terapeuták, akik az egoállapot-terápiás eljárásokat is alkalmazzák. Ez a könyv úttörő szerepet játszik az EMDR és az egoállapot-technikák integrációjában, és új, izgalmas távlatokat nyit meg mindkét terület gyakorlói számára.