Ember, lélek, algoritmus A mesterséges intelligencia pszichológiai hatása és alkalmazása
A mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása az elmúlt években az élet számos területén egyre általánosabbá vált: jelen van az egészségügyben, az oktatásban, a munka és a szórakozás világában. Könyvünkben egyrészt ennek a jelenségnek a pszichológiai hatásait összegezzük, másrészt feltérképezzük, hogy az MI hogyan segítheti a szakemberek munkáját a pszichológia és a pszichoterápia területén.
Az MI-vel való kapcsolatban gyakran kétfajta attitűddel találkozunk: egyrészt megjelenik az emberek általános félelme az újszerű technológiákkal kapcsolatban (technofóbia), másrészt az a fajta technooptimizmus, ami azt állítja, hogy az MI képes megoldani az emberiség előtt álló legnagyobb kihívásokat. A reális és kiegyensúlyozott elvárások kialakításához fontos megérteni, hogy az élet legtöbb területén nem az a cél, hogy az MI helyettesítse az emberi tapasztalatot, hanem az, hogy együttműködjünk „vele” (úgynevezett „kiborg” üzemmódban, ahol az emberi tudás, tapasztalat és empátia párosul az MI képességeivel).
A jövőben egyre fontosabbá válik az a kérdés, hogy milyen jellegű kapcsolatot tudunk kialakítani az MI-vel: vajon képesek vagyunk a kötődni „hozzá”? Vajon megadhatja-e a kapcsolódás élményét? Vajon fontos-e, hogy írásban, esetleg hangüzenetekben kommunikálunk „vele”, vagy esetleg fizikailag „megtestesült” (társas robotok) formájában?
Áttekintjük, hogy a MI jelenléte hogyan hathat a kreativitásra, a teljesítményre, illetve a kommunikációra és kapcsolatokra. A mesterséges ágensek használata tágabb, társadalmi szinten is hatással van ránk: ha nem megfelelően alkalmazzuk, növelheti a diszkrimináció, az előítéletesség veszélyét, a deepfake technológián keresztül csökkentheti az általános bizalomszintet, illetve a döntéseink MI-re való átruházásával csökkenhet a humán autonómia foka is.
A pszichológia tudományának területén számos komoly változással számolhatunk az MI térnyerése miatt. Az MI támogathathatja a képzésben lévő pszichológusokat, terapeutákat (pl. szimulált „kliensekkel” gyakorlhatnak intervenciókat), segítheti a diagnózis folyamatát, a kliensek ülések közötti monitorozását és támogatását, de a dokumentációban vagy akár a szupervízióban is támogatást jelenthet.
A mentális egészségügy területén tapasztalható szakemberhiány miatt az MI alapú megoldások segítséget jelenthetnek alacsonyküszöbű vagy alacsony intenzitású intervenciók nyújtásával, illetve a humán szakemberek munkájának támogatásával. Ezek a lehetőségek pedig magával a gyógyítással, a pszichoterápiás munka lényegével kapcsolatos kérdésekhez vezetnek: mi a humán szakember, a humán jelenlét szerepe a gyógyításban?
Ha képesek vagyunk etikus MI-rendszerek létrehozására, illetve az MI-vel kapcsolatos ismereteket mind a szakemberek, mind a laikusok közt megfelelő módon tudjuk növelni, akkor a mesterséges intelligencia a pszichológia területén is hatékony kiegészítője lehet az emberi empátiának és készségeknek.
