Orbán Győző: Időbe vésett szavak I. könyvbemutató

A kerekasztal-beszélgetést, melynek résztvevői voltak maga a szerző, Orbán Győző, a Medicina Könyvkiadó igazgatója, Farkasvölgyi Bori, a kötet irodalmi szerkesztője, Pobozsnyi Ágnes, Vass György színművész csodálatos előadása törte meg. A közönség soraiból jöttek a visszajelzések halkan, „milyen más így hallgatni a verseket…”

Orbán Győző versei mélyen emberiek, egyedülálló stílusukkal és kifejezőerejükkel elgondolkodtatnak és megérintenek. Letisztultak és tömörek, sűrűek, minden szónak súlya van. A költő saját élményeiből, érzéseiből indul ki, de azok mindig túlmutatnak az egyéni sorson. Nincs hamis hang, szó.

Csodálatos őszinteséggel, mély érzelemmel beszél nagyszülőkről, szüleiről, testvéréről. Hogyan élték meg Erdélyben a kegyetlen rendszer rémes tetteit, megfosztották őket mindenüktől. Az emberségüktől azonban nem tudták.

Orbán Győző a versei által határozza meg önmagát. Lírai művei lágyak, szépen csengenek. Az orvoslás szókészletével, szavaival írott versek is megélt érzelmeket sugároznak. Több versben olvashatunk a szavak gyógyító erejéről.

Mi a vers? Mi a költészet? Nem könnyű kérdések ezek, szinte lehetetlen pontosan megválaszolni. A vers az emberiséggel együtt született, a költészet azonban örök. Nincs költészet befogadó nélkül. Nincs költői tapasztalat önmagában.

Szépen hangzó írások ezek, melyek fontos gondolatokat, érzéseket adnak át és ébresztenek a hallgatóságban.

A költészet hétköznapi dolog, mégis az emberek az ünnepnapokra tartogatják. Megnyitnak, lezárnak valamit, házasodnak, születésnapot tartanak.

Szomorúan állapítottuk meg, hogy mennyire keveset olvasunk, silányodik a szókincsünk.

Ezt követően folytatódott a kötetlen beszélgetés, hálásak vagyunk a kedves közönségnek a kitartásért. Beszéltünk a folytatásról is, hiszen „az alkotó sosem pihen”: már készülődik a második kötet.

Záró gondolat: nem biztos, hogy az a vers, ami tegnap csodálatos költői tapasztalattal ajándékozott meg, holnap ugyanúgy hat, mert a tegnap és a holnap között, bár a vers nem, de a befogadó változik.