Alapvető sebésztechnika 3. kiadás
A sebésznek az elméleti képzésen kívül kellő kézügyességet is el kell sajátítania. A szájhagyomány azt tanítja, hogy a jól végzett műtét 75%-ban a helyes döntés és 25%-ban a helyes technikai felkészültség eredménye. Egy felmérés szerint a sebészek túlnyomó többsége valóban a korrekt megítélés elsőbbségét hangsúlyozza, mely mögött azonban a manualitás szerepe alig marad el.
A beteg kezelésében a következő sorrend érvényesül: tudás, (műtéti) képesség, cselekvés. A sebész etikai kötelessége, hogy tudását gyarapítsa, technikai képességét gyorsan és hatásosan fejlessze és az így nyert készséget a beteg javára alkalmazza. A helyes döntés és a korrekt technika a megfelelő betegen adja az igazi sebész értékét.
Ha egy műtét „simán“, a szó igazi, sebészi-esztétikai mértékével nézve szépen és zökkenőmentesen zajlik le, biztosak lehetünk abban, hogy mögötte sok munka rejtőzik. Amint a zongorajátékhoz is először az ujjrendet kell megtanulni, úgy az operáláshoz is az alapműveletek begyakorlása az első: ezek mozaikszerű összerakása eredményezi a műtétet. Ha meggondoljuk, hogy a pilóta az első repülés előtt (de utána is!) mennyi időt tölt a szimulátorban, akkor azt kell mondani, hogy a kezdő sebész manuális kiképzése igen sok kivánnivalót hagy maga után.
A technika térhódítása azt is jelenti, hogy a képzés még komplexebbé válik, sőt félő, hogy a diszciplína további tagolódását eredményezi. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy az alapvető sebésztechnika elsajátítása nélkülözhetetlen.
Nagy örömünkre szolgál a jelenlegi harmadik kiadás megjelentetése. Ez alkalom volt arra is, hogy végrehajtsuk a szükségessé váló aktualizálást, és bizonyos bővítést. A modern nyomdatechnika lehetővé tette, hogy a bőséges és immáron színes képillusztráció nagyban emelje a könyv szívnonalát.
