Bonctermi patológia 2. kiadás Útmutató és atlasz

A patológia nem korlátozódik a boncteremre, a hazánkban évente értékelt mintegy 750 ezer szövettani és valamivel több citológiai minta nem holtak, hanem élők gondjainak magyarázatát (diagnosis), panaszaik (betegségük) kezelését szolgálja. Munkámban arra törekedtem, hogy a látható, ill. nyelvi jelekkel végrehajtott gondolkodás rendezettségének szükségére figyelmeztessek. Ez magától értődik, ha a boncteremben vagy betegből származó minta vizsgálatakor a megszokott képtől eltérővel találkozunk. Ugyanez igaz az orvoslás művészetének bármely más területére. Ha a patológia oktatása során világossá tesszük a látottak pontos leírásának fontosságát (ami a szövettani leleteknek is sarokpontja), azzal a betegeket sokkal inkább szolgáljuk, mint a digitális eszközöktől azonnal kölcsönözhető adatokkal!

A mértékadó diagnosztikus és klinikai szakirodalomban hetente jelennek meg közlemények a mesterséges intelligencia (MI) orvosi alkalmazásáról. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a módszer elegáns csomagolásban statisztikákat szolgáltat. Utóbbiak értékét a szuper számítógépek számára biztosított adatok határozzák meg. Ha a „bevitt” információ megfogalmazása felületes vagy hibás, akkor az eredmény használhatatlan, sőt gyakorta káros. Az MI orvosi használatát tovább bonyolítja a „fekete doboz” hatás, az egyelőre gyakori hallucinációk/konfabuláció és megoldásra várnak súlyos etikai kérdések is. Akár kollégától, akár géptől remélünk segítséget, képesnek kell lennünk pontosan fogalmazni! Hatványozottan igaz ez akkor, ha szenvedő embertársunk vár tőlünk lehetőleg egyszerű, pontos, lényegre törő mondatokat. Robbanásszerűen változó korunkban az együtt érző (empatikus) orvos-beteg kapcsolat jelentősége nem csökken, hanem felértékelődik. Bízom benne, hogy ez az útmutató azzal segít ennek megalapozásában, hogy támpontot ad kóros állapotok lege artis leírásához.