Undortündérmese Ármány és szerelem ezerkilencszázkilencvennégyben

A társaság többi tagja (Csaba, a gimnázium magyartanára, költő és filosz, mellesleg Ilon kirúgott férje, Vili, gépészmérnök és Duda, alias Guba Ferenc, géplakatos) nem érkezik meg (egyáltalán nem mellesleg a kis baráti kör mind a négy férfi tagja az elbűvölően szépséges Ilon rajongója), így tanárnő és diákja nyugtalanító telefonhívások után, zuhogó esőben a Szelim-barlangba indul, ahol holtan találják a volt férjet, a város üdvöskéjét, a költő Csabát. A véres gyilkosság felkavarja a válságból tápászkodó iparváros kedélyeit, Zoli, a nyughatatlan szellemű diák gyászoló szívvel, de alapos körültekintéssel önálló nyomozásba kezd, melynek folyamán sorra bukkannak fel a kisváros jellegzetes figurái, a rendszerváltás utáni éveket idéző motívumok elevenednek meg, mindenbe beleártja magát a politika, a politizálás, a fiú (szerencsére csak) térdig gázol a vadkapitalizmus, az alvilág, a hatalom és az erőszak ármányában, miközben a barátság, a hűség és a szerelem romantikus melegében keresne támaszt jövőbe vetett hite megőrzéséhez, hogy végül napfényre hozza a szövevényes bűnügy részleteit, melynek szálai az ötvenes évekbe, a Rákosi-korszakba is elvezetnek.