Elsősegélynyújtás a hegyekben
Jusson eszünkbe, hogy akár egy trekking túrán vagyunk, akár magashegyek között mozgunk, gyakran vannak olyan területek, ahol senki nincs körülöttünk, aki segíteni tudna, elsősegélyt nyújthatna, így csupán magunkra, a felszereléseinkre és a velünk együtt mozgó partnerek szaktudására számíthatunk.
Míg egy forgalmas területen mindig lesznek körülöttünk emberek, akik bár talán nem proaktivitásuk, de érdeklődésük miatt a mentésbe delegált feladatok által (mentőhívás, fej fogása stb.) bevonhatók, addig sok területen csak a csapatunk lesz, rosszabb esetben egy áldozat egy ellátó felállásban, ami mindenképpen kompromisszumra készteti majd az elsősegélynyújtót.
Értelemszerűen minél kitettebb területen járunk, minél jobban távolodunk a komforttól, annál inkább nő a természet rejtette veszélyek megjelenésének a valószínűsége, amire számítanunk kell. A szubjektív veszélyek elkerülése érdekében természetesen sokat tehetünk, de az objektív veszélyekkel valamilyen szinten minden területen szembe kell néznünk. Fel kell mérnünk, hogy az adott területen mik lehetnek azok (pl. kőhullás, látási viszonyok romlása, magasság, lavinaveszély, villámlás) és milyen stratégiával kerülhető el legnagyobb valószínűséggel a veszély (indulás fagyban, napsütötte területeken hajnalban való átkelés stb.).
Az elsősegélynyújtás még komfortos közegben is prioritásokat és sok esetben kompromisszumokat igényel, míg ilyen nonkomform helyzetekben néha nagyon nehéz eldönteni, hogy mi lehetne a legjobb megoldás vagy ellátási sorrend. Ezért elengedhetetlen, hogy előre betanult algoritmusok szerint tudjunk gondolkozni és működni, hogy adott esetben stresszhelyzetben is megfelelő ellátást kaphasson a beteg.
